A dátum 1995 január, készülök az érettségire, na, jó csak készülgetek. Komoly beruházások árán megvásároltam a Felsőoktatási felvételi tájékoztatót. Igen akkoriban még csak könyvformájában adták ki. Lapozgatom és keresem azokat a lehetőségeket, amik megfelelnének nekem. Kezdeni kéne valamit magammal, hisz akkoriban 18 éves fejjel egy érettségivel ugyan hova mehettem volna el dolgozni egy vidéki kis faluban. Jogász, tanár, mérnök nem lehettem mivel igazán egyik sem érdekelt, illetve tudtam a középiskolai eredményeim kevesek ezekhez a szakmákhoz.

A lapozgatás során elértem a katonai főiskolákhoz. Ez tök jó! Hiszen már egy ideje én is katona akarok lenni, gondoltam. Valamint itt végre nem matek és fizika a felvételi tantárgy, hanem magyar és történelem. Plusz itt azt írják a 70 pontot elért jelentkezők felvételt nyerhetnek. Végre valami nekem való szakma. Mint mondtam már rajongtam az Angyalbőrben sorozatért illetve minden hónapban, ha volt rá egy kevés zsebpénzem megvettem a Top Gun című magazint. Most ezt már Aranysasnak hívják.

Otthon kis csodálkozással fogadták a bejelentésem, de ők sem tudtak igazán nekem mást javasolni. Akkor hajrá írjuk meg a jelentkezési lapot. Mondhatni biztosra mentem semmi más helyet nem jelöltem meg. Irány Szentendre.

Gondoltam én, de jött a fekete leves. Április vége körül jött az értesítés, hogy a tájékoztatót félrenyomtatták és nem a magyar és a történelem lettek volna a felvételi tantárgyak. Ezért vészmegoldás képen kitalálták, hogy a 4. év végi jegyekből illetve az érettségi eredményből számolják ki a pontokat. Valamint 70 pont édeskevés lesz a bejutáshoz, az csak az elméleti minimum. Akkoriban a max. pontszám még csak 120 volt, de a katonai szakokra már ekkor is elég nagy volt a túljelentkezés, tehát akinek nincs legalább 110 pontja ne is nagyon reménykedjen. Sajnos én pont ennek a határán mozogtam. Visszaút már nem volt menni kellett tovább előre.

Mi volt ez az előre? Holnap kiderül.