1995 nyara, sikeres érettségi után utaztam fel ismét Szentendrére, immár a felvételi beszélgetésre. Nagyjából tudva mennyi pontom van, azt pedig csak sejtve ez mennyit fog majd érni. Vonattal előbb irány Budapest majd HÉV-vel tovább.

A beszélgetések az akkori főiskola művelődési otthonában, az FMO-ban folytak. Aki járt már abban az épületben tudja, hogy a színházterem mellett vannak kisebb előadótermek. Azokban történtek a beszélgetések. Termenként más és másszak képviselői tartották az elbeszélgetéseket. Mivel én lövésznek jelentkeztem így értelemszerűen ott kellett kezdenem. Sok várakozás után jutottam be. Bent ha jól emlékszem hárman ültek velem szemben, egy őrnagy, egy százados és egy főhadnagy. Sajnos hamar közölték velem a rossz hírt, kevés lesz a pontom ahhoz, hogy bekerülhessek a lövész tiszti szakra, de egy dolgot fel tudnak nekem ajánlani, mi lenne, ha megpróbálkoznék a lövész tiszthelyettesi szakkal. Az majdnem ugyanaz, jövőre pedig plusz pontokat jelentene, ha ismét jelentkezni szeretnék. Erre én, a válaszomra pedig ők nem voltak felkészülve. Gondolkodási időt kértem. Ezt az opciót sokan kérhették már előttem, ugyanis egy kicsit mogorván fogadták, „mi az, hogy gondolkodási idő, mindenki ezzel jön”. Azért adtak 5 percet, kimentem a folyosóra és átgondoltam, miért ne, ha már eljöttem idáig, nem adom fel. Próbáljuk meg, ha már benn vagyok a rendszerben csak könnyebb dolgom lesz jövőre. Mikor újra behívtak, közöltem velük a döntésemet.

Ekkor még nem tudtam ez a döntés 19 évre fog szólni.

Megköszöntem a lehetőséget, megköszönték, hogy eljöttem majd közölték a bevonulásom dátuma 1995 augusztusában fog megtörténni. Addig még volt majd 2 hónapom az utolsó civil nyaramból.