A fájdalom lassan érkezett. Szinte észrevétlenül, de mégsem váratlanul, már régi ismerősként köszönt vissza. Tudta, hogy jönni fog. Öreg barátok voltak már ketten. Megszokta. Volt idő mikor meglepő lett volna, de 37 évesen már számított rá. Mindig megérkezett, néha hamarabb, néha kicsit késve, de mindig eljött. Tudta mit kell ilyenkor tenni, vagy mit tett volna legszívesebben, de most nem lehetett. Szigorú szemek figyelték, menni kellett előre.

Már nem tart sokáig.

Még 5! Nem, ez így nem jó. Az még rengeteg. Legyen MÁR csak 5! Ez mennyivel pozitívabb, majdnem optimista. Rendben. Ne add fel. Tovább előre. Alakul ez. Érezte, hogy meglesz, muszáj meglennie. Nem mások miatt, saját magának volt fontos.

4. Végre fele már meg van. Mit mondtak az előbb? 8 vagy 9 volt? Mindegy, most nem számít, tovább! A térde! Tudta, hogy onnan jön az első figyelmeztetés. De most már az egész testét átjárta az érzés. Nem volt jó. Lassan kúszott egyre feljebb, már a bordáinál jár. Szorít. Szúr, mint egy kés, amit szép óvatosan, de magabiztosan tolnak egyre mélyebbre a tüdejébe.

3. Miért történik ez pont most, pont vele? Miért? Próbálta végig gondolni a napját. Reggel semmi gond nem volt még. Úgy indult minden, mint egy sima napon. Ébredés, öltözés, utazás. Semmi különleges. Most még is itt van, ő is és a fájdalom is. Nem bírja tovább, feladná, de nem lehet. Tovább. Körbenéz, figyelik-e? Tudna-e valamit tenni, de nem lehet. Sokan vannak és figyelik. Arra gondol, vele vannak, vagy ellene. Mit szólnának, ha most feladná, közölné, nem bírja a fájdalmat.

2. Ne vicceljünk. Még kettő és vége! Sikerülni fog. A lába mintha ólomból lenne, a bordái sajognak. De nem száll ki, tudja, ha most feladja a bélyeg ott lesz rajta, mindenki lesajnálva nézi majd, csak páran éreznek majd vele együtt. Olyanok, mint ő. Kihez akarsz tartozni? Alja vagy a teteje? Sokszor megkérdezte már magától. A válasz mindig ugyanaz volt, aztán mégsem úgy alakultak a dolgok. Ki volt a hibás kitudja.

1. Innen már kellemetlen lenne, ha összetörne. Meglesz, sokan hitték vagy remélték, hogy összetörik, de megmutatta nekik. 

Itt a vége, levegőt alig kap.

Menj tovább, sétálj. Nehogy most ess össze!

Mennyi?

20:14! Nem megfelelő!

Micsoda? Na, ennyit a 3200 méterről!