Semmi okom nem volt arra, hogy katona legyek. Egyetlen rokonom se választotta ezt a szakmát. Azt sem tudtam mit csinál a mai világban egy katona. Kis gyerekkoromban néha láttam őket átvonulni a falun, még az ősöreg PSZH-kal, de semmi nem ragadott meg benne. Aztán szép lassan végzős gimnazistaként, az érettségi előtt egyre többen kezdték kérdezgetni hova megyek továbbtanulni. Fogalmam sem volt, igazán nem vonzott semmi azokból a lehetőségekből amikre volt esélyem bekerülni. Ekkor mondhatni vészmegoldásként jött a katonatiszti. Miért pont ez? Mindenről a szemét Urbán szakasz tehet! Igen az Angyalbőrben sorozat. Rengetegszer megnéztem a videokazettára felvett részeket, pontosabban azt az öt részt, amit meg tudtam szerezni a nagybátyámtól. 

Megtetszett a katonaélet, pontosabban az a kép amit ebből a filmsorozatból leszűrtem magamnak. Lazaság, poénok, jó nők, fegyverek, idióta, ordítozó parancsnokok. Kell ez nekem? Kellett. Mondhatni innen már csak egy lépés volt Szentendre az akkori Kossuth Lajos Katonai Főiskola gépesített lövész képzése. Nem annyi volt, egy kicsit több azért.

De erről majd holnap!